Volt egyszer egy gazda és annak három fia, azok közül a legkisebb együgyű volt. Egyik napon a gazda és három fia kimentek a szőlőre és látták, hogy a szalmájuk szét van szedve, össze vissza van, így hát fogták és össze rakták. Ezek után az öreg mondta hogy ez nincsen jól így ezért szólt a fiainak, hogy őrizni kell a szalmát. Első éjjel persze a legidősebb ment ki őrizni a szalmát. Miután megvacsorázott, látott egy egeret amire rá dobta a kalapját az eltűnt. Ezek után, annak ellenére hogy őrizni kellett volna a szalmát elálmosodott és elaludt, reggel mikor fel kelt a szalma megint széjjel volt szedve és gyorsan össze rakta. Másnap a középső fiú ment ki őrizni a szalmát aki szintén vacsorája után látott egy egeret aki a kalapot az egérre tette de az egér elmenekült, ezek után ez a fiú is elaludt és reggelre a szalma ismét szét volt szedve. A harmadik nap a kisfiú ment ki őrizni a szalmát, emiatt a testvérek nagyon mérgesek voltak rá hiszen ő bolond és biztosan nem fog neki sikerülni őrizni a szalmát ha nekik sem sikerült. Hozzá is el jön a kisegér ahogy a két idősebb testvérhez. Jankó megkínálja az egeret egy kis kajával mire az egér megszólal és elmondja hogy egy ló szokta szét túrni a szalmájukat. Adott neki egy arany kantárt hogy be tudja fogni és a hátára ülve megakadályozza a gaz tettet. Így is tett és erre a ló adott neki három sípot, na de ez a három síp vajon mire szolgál? Ezt már nem áll módunkban elmesélni, inkább nézd meg ezt az aranyos kis mesét.
